A fogpótlás jelentősége
Az civilizációban élő ember szervezete - más, szerencsésebb teremtményektől eltérően - nem képes a megsérült vagy elvesztett fogak pótlására.
Az emberiség fejlődése során egyre jobban elszakadt az állatvilág és a természeti népek egyszerű, gyakran az elemek szeszélyének kiszolgáltatott életformájától, környezetét mind komfortosabbá, életvitelét pedig egyre rendszeresebbé és tervszerűbbé, szervezettebbé alakította.
A civilizált ember fogazata sokkal nagyobb mértékben romlik, fogyatkozik, mint a természeti népek körében, vagy akár az emlősök között az megfigyelhető. Ennek okai sokrétűek, a fogyasztott ételek fajtája, minősége, elkészítési és fogyasztási módja, a szájhigiénia kultúrája mellett genetikai adottságok is hatást gyakorolhatnak a fogazat öntisztulási képességére és tartósságára.
Az elvesztett fogakat alighanem már az ősidőktől fogva próbálták pótolni, helyettesíteni. Az ókor idejére kialakult szakosodás, a mesterségek, célszerszámok megjelenése – s nem utolsósorban az ekkorra felhalmozott tetemes élettani, anatómiai és matematikai ismeret – már lehetővé tette, hogy távoli eleink csontfaragványokat fémszállal rögzítve, elkészítsék az első, napjainkig fennmaradt fogpótlásokat.
A hiányos vagy teljesen elvesztett fogazat sok baj, kellemetlenség, olykor további egészségügyi problémák forrása lehet. A rágás hatékonyságának csökkenése megterheli az emésztőcsatornát, megnő az étkezésre fordított időtartam, egyes ételek fogyasztása nehezebbé válik. Nem feledkezhetünk meg a fogpótlás kérdésének pszichológiai, illetve esztétikai, szociológiai jelentőségéről sem. A hiányos fogazatú ember viselkedése félszeggé, bizonytalanná válik, mert tudatosan vagy öntudatlanul igyekszik leplezni fogazatának hiányos voltát. Ez – ki nem mondva, látszólag észrevétlenül – a személyes és a társadalmi kapcsolatokban is érezteti hatását.
Ezért mindenképpen ajánlatos fogpótlásról gondoskodni, hogy újra jó étvággyal, fesztelenül étkezhessünk, feloldódva, őszintén mosolyoghassunk, nevethessünk.
A fogpótlásokat rendeltetésük, szerkezetük, használati módjuk, anyaguk és rögzítésük szerint is rendszerezhetjük.
Alapanyaguk lehet fém, kerámia, szintetikus anyag (műanyag), illetve ezek kombinációja.
A fémek magas nyomó-, húzó- és szakítószilárdságuknak köszönhetően általában a rögzítésben játszanak főszerepet, míg a porcelán és egyéb kerámiák kiváló kopásállóságuk és keménységük révén a koronák, különösen a rágófelületek kialakításához kiválóak.
Az elkövetkezőkben ezen szempontok szerint vesszük majd górcső alá a fogpótlások szerteágazó, változatos világát.
